Hogyan lettem az Úré
Keresztyén otthonban nőttem fel Magyarországon (Közép-Európa). Minden vasárnap mentünk az imaházba és a szüleim Isten szerint való példát mutattak nekünk. Amikor 15 éves lettem, megértettem az evangéliumot, és kértem az Úr Jézust, hogy vegye át az életem irányítását. Ekkor lettem az Övé.
Mindezek ellenére, amikor bekerültem a középiskolába, valahogy mindig a bajkeverők közé keveredtem. Az Úr megőrzött olyan dolgoktól mint az ivás, dohányzás vagy randizás, de tiszteletlen voltam a tanáraimmal, szüleimmel, sokszor hazudtam és ilyen dolgok. Olyan voltam, mint mindenki más. Azonkívül, hogy hívőnek vallottam magam, nem volt semmi különbség az én életmódom és akárki másé között. A gyülekezetben és otthon mindig a jó arcomat mutattam, de a szívem tele volt bűnnel. Nem jártam az Úrral.
Egy idő múlva azonban ez a kettős élet elkezdett felemészteni. Tudtam, hogy nem járok Istennel, nem figyelek a hangjára, tudtam, hogy mit kellett volna tennem, de nem tettem. Ez a belső harc külső tünetekhez is vezetett. Étkezési zavarokkal küszködtem, depresszióval, lassan elmaradtak a barátaim mellőlem, a családommal alig beszéltem, és ami még rosszabb, alig beszéltem Istennel.
19 éves voltam, elballagtam a gimnáziumból, elutasítottak a főiskoláról ahová annyira szerettem volna menni, elvesztettem az utamat, nem tudtam merre menjek. Isten hihetetlenül távolinak tűnt.Tudtam, hogy Rá van szükségem, de nem értettem a kegyelmet. Hasztalannak és piszkosnak éreztem magam, és nem tudtam, hogyan jöhetnék vissza Hozzá.
Egy nyári táborban történt, hogy összetörtem az Úr előtt, és felajánlottam neki az életemet, úgy ahogy volt, az Ő szolgálatára. Ő pedig tárt karokkal várt és elfogadott. Aztán lassan elkezdte újra felépíteni az életemet.
Attól a pillanattól fogva visszatért belém az élet. Elkezdtem az Úrral járni. Minden nap.
Akkoriban állandóan az Úr előtt voltam. Útmutatásért könyörögtem.
Mindig is szerettem a nyelveket, a nyelvészetet és már kultúrákat, és mindig is nyelvész akartam lenni. De mostmár misszionárius is akartam lenni. Fogalmam sem volt hogy ez a kettő együtt is működhet. Soha nem hallottam nyelvész-misszionáriusokról azelőtt.
Azokban a napokban szüntelenül ostromoltam Istent válaszokért. Imádkoztam otthon, a biciklin ülve, a buszra várva, állandóan imádkoztam. Aztán egy gyönyörű vasárnap reggelen valami olyasmi történt, ami örökre megváltoztatta az életemet. Az Úr végre válaszolt.
Mint minden másik vasárnap reggel, ekkor is leszálltam a buszról és elindultam a gyülekezetbe. De hirtelen erős késztetést éreztem, hogy bemenjek ebbe a kis református templomba, ami a Kenézi Kórház megálló mellett van. Nem értettem a dolgot, de a késztetés annyira erős volt, hogy bementem a kis oldalkapun. És nem is kellett messzire mennem, mert ahogy beléptem, a tekintetem egy hatalmas poszterre esett. "ÉPPEN AZON GONDOLKOZOL, HOGY ISTEN VAJON MIT AKAR AZ ÉLETEDDEL? ÉRDEKELNEK A NYELVEK ÉS MÁS KULTÚRÁK? SZERETNÉL MISSZIONÁRIUS LENNI?" Nem hittem a szememnek. Mintha egyenesen nekem készítették volna azt a feliratot. A Wycliffe Bibliafordítók hirdették nyári táborukat, ahová el is mentem, és életemben először találkozhattam amerikai, holland, német és magyar misszionáriusokkal. Ők olyan népekről és emberekről beszéltek nekünk, akik még soha nem hallottak Istenről és az ÚrJézusról, és nem tudják, hogy nem kell elkárhozniuk a bűneik miatt ha elfogadják Isten megbocsátását. Az Úr megindította a szívemet ezek felé az elveszett emberek felé, és akkor el is dőlt a szívemben: misszionárius leszek és elmegyek egy ilyen népcsoporthoz!
Az események eléggé felgyorsultak ettől kezdve. Felvettek a Debreceni Egyetemre, ahol nyelvészetet és irodalmat tanulhattam. És minden egyes nap tudtam, hogy miért vagyok ott. Az Úr elkezdte a felkészítésemet az Ő szolgálatára. Másszóval: Elkezdődött a kiképzésem.
Amikor harmadéves voltam, találkoztam Scottal, akinek a szíve -mint később kiderült- szintén égett az elveszett emberekért. Ő beszélt nekem először az Új Törzsek Misszióról. Már kezdettől nagyon tetszett a misszió filozófiája, célja, módszerei.
2006-ban összeházasodtunk Magyarországon. 2007-től két évig Bibliaiskolába jártam Jacksonban, Michigan államban. Utána két évig a Missouri államban lévő Missziós Kiképző Intézetben tanultam.
2013 szeptembereben koltoztunk Olaszorszagba, ahol az Uj Torzsek Misszio munkatarsaikent szolgalunk.
